Könyv részletek:
Akonyat
-És akkor az oroszlán beleszeret a bárányba...-suttogta,és én lehajtottam a fejemet,nehogy meglássa,milyen boldog izgalmat keltett bennem ez a szó.
-Micsoda buta bárány!-sóhajtottam.
-Micsoda beteg mazoista oroszlán!-Megint az árnyas erdő felé bámult,én meg azon töprengtem,hová ragadhatták el a gondolatai.......
-Ülj nagyon nyugodtan!-suttogta,mintha nem dermedtem volna mozdolatlanná már amúgy is.
Nagyon lassan hajolt felém,és közben egyfolytában a szemembe nézett.Aztán hirtelen,de nagyon gyöngéden hozzásimította hideg arcát a nyakam tövébe lévő gödröcskéhez.Akkor se bírtam volna moccanni,ha akartam volna.Hallottam Edwárd egyenes lélegzetét,néztem,ahogy a napsugár és a szél játszik a bronzszínű hajával,amely a legemberíbb volt rajta........